Plüssbolygó

Sztercey Szabolcs egy olyan lírai környezetben, mely elsősorban a hagyományos, rímes‐ritmusos, kötött formát részesíti előnyben, a jól megalkotott, szabad formában született költészetet műveli, mely egyébként sokkal inkább jellemző napjaink európai és tengeren túli kortárs irodalmára, és amely nem elsősorban a formai bravúrral, hanem a tartalmi megoldásokkal kialakított „szép új világgal” ajándékozza meg az olvasót.
 
A Plüssbolygó verseiben az irodalmon kívülről érkező, erősen analitikus beállítottságú, a groteszk és a visszás vetületek iránt fokozottan érzékeny beszélő művészileg megformált jelentéseit olvashatjuk egy viszonylag kompakt, összeszedett és minden részletében kíméletlenül feltárt univerzumról. (László Noémi)
Sztercey Plüssbolygója kegyetlen éléslátással, kíméletlen részletességgel veszi górcső alá a hagyományos családot és annak viszonyrendszereit, mondhatni gyermeki logikával közelítve a témához, aki azért szedi szét a játékait meg a különféle tárgyakat, mert kíváncsi, mi van belül, és a működésükre is rá szeretne jönni. Hogy aztán újra össze tudja-e szerelni őket, az persze mindannyiszor kérdéses.