Pinkfiksön

Álom, vagy valóság?

Az “Elvágyódás” írója egy meredek manőverrel stílust és hangot váltott; a “Pinkfiksön” ezúttal a romantikus ponyvairodalom jellegzetes stíluselemeit felhasználva ragadja el az olvasót.

Bár minden adott egy tökéletes történethez, egyvalami mégsem szokványos: a főhősnő egyáltalán nem a műfajban amúgy elvárt, minden tekintetben hibátlan szépség, akinek az életébe már csak a betoppanó szerelem hiányzik. Fatima ugyanis túlsúlyos, önbizalomhiányos, a világban kissé elveszett lány, aki két fantasztikus bérlőjével él együtt egy kellemes, mediterrán környezetben, és reménytelenül vágyakozik a nemrég beköltözött, jóképű szomszéd után.
Fatima ezért a valóság kudarcait elképesztő fantáziaképekkel színezi ki, melyben nem csupán a környezete lenyűgöző, hanem ő maga is.
Fatima egyhangú, kitaposott életébe aztán a legjobb barátnője hoz elképesztő változásokat, aki egy tudományos kísérlet erejéig egy különleges, faragott szobrot ajándékoz neki, amely a legendák szerint elhozza az igaz szerelmet a tulajdonosának…

Hogy mi a történet vége, kiderül ebből a szórakoztatóan sajátos, helyenként abszurd humorral megkínált és a kliséket parodizáló regényből, amit illik nem komolyan venni, de amelynek olvasása során ha mégis kialakul az olvasóban néhány aktuális kérdés a testképzavarok, a társadalmi kirekesztettség, a szerelem valódi létjogosultsága, a sztereotípiák mentén hozott ítéletek, vagy akár a romantikus ponyvairodalom olykor káros hazugságai témakörében, az lehet, hogy nem a véletlen műve.