Peremtestek

A kötet verseiből olyan élethelyzetek tárulnak elénk, amelyekről nem szoktunk beszélni, vagy csak elnagyolva: az életből lassan eltávolodóktól búcsúzóban, akik még itt vannak közöttünk, de holnap már ki tudja, hol járnak. A szerző pereméletűeknek írja le azokat a végstádiumba jutott embertársainkat, akik fájdalomcsillapító gyógyszerekkel még ellátottak ideig-óráig, hogy életben tartsák őket, ám felgyógyulásukra semmi remény. Ezért aztán a kórtermekből kikerülnek otthonápolásra, mások hospice-házakba, kórházak melléképületeibe, elfekvő ágyaira, kitéve hasonló sorsú társaik hangos szenvedésének. A szerző testközelből látta, tapasztalta ezeket éveken át: vigasztalójukként járt közéjük, megfogta kezüket, meghallgatta panaszaikat – annyit mindent szerettek volna kibeszélni magukból! -, nehogy magukra hagyatva érezzék magukat, még ha családtagjaik néha meglátogatják is őket. Tárgyilagos, szikár leírásokat kapunk érzelgősség nélkül, épp ezáltal késztetve számvetésre és az élet igazi megbecsülésére. Megható, emberi tanúbizonysággal a hospice-emlékekről. Ugyanakkor a peremtestek teljes skáláját öleli fel: hajléktalanok, menekültek, családi veszteségek – szikrázó zeneiséggel. Minden érző olvasónak ajánlott. Serfőző Simon