Papírváros | egy lassúdad regény, öt, betegen

Az elmúlt negyedszázad egyik legnagyobb szabású írói vállalkozása zárult le most. Az ötödik kötettel befejeződött Zalán Tibor 1998-ban elindult regényfolyama, a Papírváros, “egy lassúdad regény”. Az elmúlt fél évszázad prózairodalmának nehezen találjuk olyan műfaji vívmányát, formabontó, -ötvöző, -újító leleményét, amely ne épült volna be a Papírváros téglái közé. S habarcs ehhez az a nyelvi-képi-gondolati erő, a visszatérő flash-backek fenntartott időérzetzavar, mely egy percre sem lankad, és folyamatosan indulatban tartja olvasóját. Aki jártas a Zalán-életműben persze felismerheti, sok korábbi opus töredékének újraírása is ez a (műnemek-műfajok felett ívelő, pszichológiai beágyazottságú) áradás. Sok szereplő és sok történet és sok idősík labirintusában veszünk el, és egy DID-s személyiség tudatkörein át poklot is járhatunk.