Páncélosparancsnok

Lenyűgöző beszámoló a II. világháborúról a másik oldaltól…
Hans von Luck ezredes egy német páncélosból irányította Rommel 7., majd 21. páncéloshadosztályának a felderítő-zászlóalját. El-Alamein, Kasserine-hágó, Lengyelország, Belgium, Normandia a D-napon, a szörnyű orosz front – Von Luck mindenütt ott harcolt a világ legjobbjai közé tartozó katonákkal. Német katonákkal.
A Német Kereszt arany fokozatával és a Lovagkereszttel kitüntetett Von Luck katonatisztként és úriemberként szól olvasóihoz. Az események sodrában élő szemtanú eleven részletességgel megírt, ritka értékes, megindító emlékirata a II. világháborús irodalom egyik klasszikusává vált: első kézből származó krónika a Hitler háborúját vívó kiváló katona dicsőségéről és elkerülhetetlen tragédiájáról.

HANS VON LUCK egy tengerésztiszt fiaként született 1911-ben a németországi Flensburgban. Sziléziából származó családjában, mely a XIII. századig tudja visszavezetni gyökereit, a katonai pályafutás régi tradíciónak számított. Bár szívesebben tanult volna jogot, a katonai szolgálatot választotta, és 1929-ben a Reichswehr kadétja lett. A következő tíz év során kemény kiképzésen vett részt az egyre nagyobbra duzzasztott német hadseregben, de közben a külföldi utazások iránti szenvedélyének is hódolhatott, és a társasági életben is részt vett. Oly sok némethez hasonlóan eleinte bizakodva, de aztán a náci hatalom túlkapásai láttán egyre erősödő gyanakvással figyelte Hitler felemelkedését. Motorizált egysége 1939-ben az elsők között hajtott át a lengyel határon, amivel kezdetét vette a II. világháború. Ezután folyamatosan aktív szolgálatban volt, minden jelentősebb hadszíntéren megfordult: Franciaországban Rommel inspiratív parancsnoklata alatt, Oroszországban, ahol eljutott Moszkva külvárosaihoz, Észak-Afrikában, szorosan együttműködve Rommellel, aztán újfent Európában, a normandiai partraszállás idején, végül a szülőhazája védelmében vívott elkeseredett harcokban. A háború legutolsó napjaiban Berlin mellett az oroszok fogságába esett, és öt évre egy kaukázusi munkatáborba került. Kétszer is megsebesült és hősiességéért megkapta a legrangosabbak közé számító kitüntetéseket: a Német Kereszt arany fokozatát és a Lovagkeresztet. A háború végére ezredesi rangig jutott, egyike volt a német hadsereg legfiatalabb ezredeseinek. Miután 1950-ban szabadult az orosz hadifogságból, egy ideig szállodai recepciósként dolgozott, majd a kávéüzletben kezdett új karriert. Kétszer nősült, három fia van.