Panaszkönyv

A 2019-es lakitelki fordítókurzus fő témájául a szatírát választottam.
Jelen kötet kiadásával egy régi terv valósul meg, amelyet még a mongolisták előző nemzedéke kezdett el. A szövegek válogatásában segítségemre volt G. Mend Ójó költő és C. Tümenbajar írónő (mindkettejük műveiből jelent meg már magyar fordítás, lásd a korábbi kiadványainkat). A szövegek kiválasztásánál több szempontot is figyelembe vettünk, az egyik az volt, hogy megismertessük néhány “klasszikus” szerzőnek még a szocializmus idején készült írását, a másik pedig, hogy olyan műveket is bemutassunk, amelyek kifejezetten napjaink problémáival foglalkoznak, és olyan nyelvezetet használnak, amely erőteljesen épít a köznyelvben megjelenő, idegen eredetű “szleng” kifejezésekre, mint a komikum forrására. A kötetbe bekerült művek válogatásának fontos szempontja volt, hogy a diákság melyik alkotást szeretné fordítani. Szatíráról lévén szó fontos az őszinteség: hamar “elkeltek” a rövidebb novellák, de mivel egy év állt rendelkezésre néhány hosszabb is gazdára talált. Nagyon sajnálom, hogy a mongol szatirikus irodalom olyan “nagy öregjei”, mint Tangadín Galszan, Mindzsáhajn Gürszed, Sagdajn Cend Ajús, és még sorolhatnám, nem képviseltetik magukat írásaikkal. De ez talán egy következő szatíraválogatás ígérete is lehet…
Birtalan Ágnes, a kötet szerkesztője