Nyúlcipő

1. A költő: Volt-Ember, szellemszerű, félálomfejű. Nem megy a falkával. Semelyikkel.
2. A valóság: tahóság.
3. Aki boldogul az életben: az biztosan nem költő.
4. A bántalmazott gyermek hiába keresi Dumbledore-t, úgyis muglik, kviblik és halálfalók karjaiba fut. A képzelet szálfái közt győz, a tények bozótjában: leszirmozzák, idomítják, partiba vágják, aztán kikukázzák.
5. Mi jut nekünk? Mérgező szülők, megrontott kollégák, megrontó (irodalom)politikus-bűnözők. A módszerváltás nem hozott csodát. A diktatúra nem ért véget. Ki nem volt már ügynök itt? Ki akar itt felébredni?
6. Ferentz Anna-Kata: éles tárgyakkal játszó, sózott nyelvű, szemtelen hegylakó. Félszékely félőlény. Félig Fehérló lánya. Félig a rémálmod.
7. Kilovagol a kurva rengetegből, s jön vele Hervay Gizella, Szisz, Kányádi, a fél Édes Erdély, egészen Reményikig, Dsidáig vissza.
8. A fiatalok a jelen senkijei. Hát persze hogy a sok valaki közt ők érdekelnek. A Független Mentor-
hálózatban ismertem meg a Jövő (titkokkal teli) ügynökét. 5 évet gondolkodtunk együtt.
9. Jó volt vele magázódni. Ez hiányozni fog. Ahogy az elcsatolt (lélek)részek tudnak hiányozni. “Találkozunk újra, 25 év múlva”.
10. A versek gyerekek. Az olvasók segítenek felnőni.
(Pollágh Péter)