Nothing Is Real

“Jó, figyelj, igazad van, nem kell mindenáron beszélni. Nem kényszerítelek. Csináljunk akkor valami mást. Tudod, mit? Próbáljuk ki a Beatles-terápiát! Hallgassunk meg egy dalt, és attól jobb kedvünk lesz.
Jaj, ne gyere már te is azzal a dumával, hogy én csak ezt a négy ficsúrt szeretem, és teljesen beléjük vagyok bolondulva…
Évtizedek óta csinálom, hidd el, hogy működik. Ha szarul érzem magam, benyomom a Beatlest, és rögtön az első taktusoktól megnyugszom.”

“McCartney számol: egy, két, há… Mondom, ekkor kezdődtek a hatvanas évek” – jelenti ki Benedek Szabolcs több síkon játszódó új regényének elbeszélő-főszereplője, ironikusan meghatározva a pillanatot, amely beindította az emberiség “sokadik megkésett reneszánszát”, a fenyegető légkörű ötvenes és az unalomba fulladó, szürkésbarna hetvenes évek közti évtizedet. Amikor egy önmagát nagynak tartó (és nevező) generáció abban a meggyőződésben élt, hogy mindent másként fog csinálni, mint az elődei. A Beatles persze nemcsak múlt, valamelyest jelen is, az említett muzsikus koncertjeire például “percek alatt elkapkodják a tiketteket”, igaz, “állóhely évtizedek óta nincs”. A regény keretét egy meglepő befejezéssel záruló szerelmi történet adja, amelynek kapcsán huszonegy fejezeten keresztül sorjázik néhány ismert és sok-sok ismeretlen sztori a liverpooli fiúkról, egyik legnagyobb magyar rajongójuk interpretálásában.
Egressy Zoltán