Nincs idő!

Novellák érzésekről és érzetekről, eltitkolt lelki viharokról, munkáról és önpusztításról. Hétköznapi pillanatképek és abszurd életek…
Ekkor Alina lépett a tálalóba, arca természetellenesen sötét volt, s ez mocorgásra késztette bennem a félelmet. Az enyhe huzat amelyet akkor keltett, amikor elhaladt székem mögött ismerős illata ismét megcsapott. Leült a helyére, és megvárta, amíg Frau Marlof megérkezik előkészített vacsorájával. Idegesen figyeltem halálosan nyugodt mozdulatait, szinte vágytam rá, hogy újra megpillanthassam ködös tekintetében a vöröslő iszonyatot, és ujjal mutathassak rá David és Léonie előtt, hogy igen, itt van maga a megtestesült szörnyeteg. De a gonosz ezúttal nem nézett rám, mintha hűvös közönyével büntetne.