Népi vallásosság és evangélikus liturgia

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház gondozásában megjelent könyv a kiadó Bibliotheca Augustana Transsylvanica sorozatának 6. kiadványa. A szerző, Tokár (született Lőrincz) Imola, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet evangélikus hallgatójaként szerzett oklevelet. A kolozsvári, majd a szatmárnémeti és nagykárolyi evangélikus gyülekezetben lelkészjelöltként végzett szolgálati évei alatt házasságot kötött Tokár Sándor református lelkipásztorral, azóta református gyülekezeti lelkészként szolgál a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben.
A most napvilágot látott monográfia Tokár Imola teológiai záróvizsga-dolgozatának átdolgozott változata. A kötet megírásához szükséges kutató- és gyűjtőmunkát a szerző 2014-ben zárta le. A monográfia adatai, a feldolgozott szakirodalom, valamint a néprajzi gyűjtés az akkori kutatási eredményeket tükrözi.
Amint a könyv alcíme pontosítja, a Népi vallássosság és evangélikus liturgia című monográfia két szempontból vizsgálja a haldokláshoz, a halálhoz, valamint a temetéshez kapcsolódó kérdéseket. Az emberi lét ezen kérdéseire egyrészt a hétfalusi evangélikusok közösségeiben gyakorolt rítusokat és népi szokásokat elemezve keresi a választ, másrészt a betegúrvacsora, majd a haldoklók mellett végzett imádság, a virrasztás és a temetési szertartás evangélikus liturgiáit veszi górcső alá. A népi vallásosság cselekményeinek vizsgálata néprajzi gyűjtés és a vonatkozó gazdag szakirodalom alapján végzett kutatás eredménye. A népi vallásosságot a hivatalos evangélikus liturgia elemeivel összevető részeknél a szerző a liturgiatörténeti, evangélikus rendszeres teológiai szakirodalomra, valamint a lelkipásztorok között végzett empirikus kutatás eredményeire támaszkodik.
A monográfia ismerteti a halállal és a temetéssel kapcsolatos népi hagyományokat, babonákat, hiedelmeket, és elemzi is azokat, amelyek a közelmúltig fennmaradtak, vagy egyes esetekben napjainkban is gyakorlatban vannak a hétfalusi evangélikus közösségekben. A könyv értékes része a különböző szertartások liturgiatörténetének, valamint elvi-teológiai hátterének a rendszerezése. A mellékletként közölt kérdőíveknek és az adatközlők által a kérdésekre adott válaszoknak köszönhetően az olvasónak lehetősége van arra, hogy a szerző kritikai értékelésén túl személyesen is képet alkothasson a monográfiában tárgyalt témakörökről.
Elgondolkodtatók Tokár Imolának a kötet összegzéseként megfogalmazott sorai: „A monográfiában egy éppen kihalófélben lévő szokásrendet jelenítettünk meg és elemeztünk. Jó lenne, ha a modern társadalom igényeinek megfelelően új rítusok alakulnának ki, illetve mi alakítanánk ki olyan új, a meghaláshoz és halálhoz kapcsolódó rítusokat, melyek segítséget nyújtanának a gyász, a veszteség feldolgozásában.”
Tokár Imola monográfiája hiánypótló. Mindeddig sem a vallási néprajz területén, sem pedig a teológiai irodalomban nem jelent meg ehhez hasonló részletes, rendszerező, elemző munka. A hétfalusi evangélikusok és az erdélyi evangélikus egyház tagjai éppen úgy érdeklődéssel forgathatják, mint a vallási néprajz, a teológia, a liturgiatörténet iránt érdeklődők.
 
Benkő Timea lelkipásztor, teológiai tanár