Nemzetmentők vagy megalkuvók? – Kollaboránsok a magyar történelemben

Melyik államrész képviseli inkább a magyar állami folytonosságot – a török szultán kegyelméből létező, a magyar politikai elit által kormányzott Erdély vagy a Habsburgok birodalmába többé-kevésbé betagolt Magyar Királyság? A vallási és közjogi sérelmek indokolják-e az ország négy részre szakítását, mint ahogy ez Thököly időszakában történt? Hazaárulók vagy kollaboránsok-e azok a magyar főurak és nemesek, akik II. Rákóczi Ferenc kurucai ellen forgatják a fegyverüket a törvényesen megkoronázott király szolgálatában?
Kollaboráció-e a királyi biztosságot vagy bármifajta állami hivatalt vállalni a magyar önállóság eltörlésére törekvo II. József, a „kalapos király” uralma alatt? Hogyan vélekedjünk a magyar megyék megregulázására és a kormánytöbbség megteremtésére az 1840-es évek második felében a magyar vármegyék élére állított foispáni helytartókról? Kollaboránsok-e azok a magyar tisztviselok, akik 1849-ben Windisch-Grätz herceg által létrehozott ideiglenes közigazgatásban vállalt szerepet – az 1848 elotti magyar államiság továbbéltetésének reményében? Kollaboránsok-e azok a tisztviselok, akik a Bach-korszak közép- és alsó szintu igazgatását muködtették? Hol van a határ a hivatali szakmai tevékenység és az idegen hatalommal való együttmuködés között?
Olyan kérdések ezek, amelyeket újra és újra fel kell tennünk – nem azért, hogy mentegessük vagy felmentsük elmúlt korok szereploit, hanem hogy megismerjük és megértsük cselekedeteiket. Kötetünkben ezt a kérdéskört próbáljuk meg bemutatni – nem az ítéletmondás szándékával, hanem történelmünk jobb megértésének reményében.