Nemtudás

“Mikor a kommunizmus szedte a sátorfáját Európából”, a párizsi repülőtéren összetalálkozik a cseh Irena és Josef. Az utóbbi húsz évet mindketten szülőföldjüktől távol töltötték, emigrációban. A most a negyvenes éveiben járó nő Franciaországban, az ötvenes éveit taposó férfi Dániában telepedett le, s hogy Csehország felszabadult az elnyomás alól, egykori hazájukba tartanak látogatóba. Szabadnak érzik magukat, ám a múlt árnyai, az otthon maradt családtagok, a rokonság, a barátok, a régi szerelmek, az újra felszakadt sebek, az emlékek mintha mégis gátat vetnének boldogságérzetüknek. Hatalmas szakadék választja el őket az annak idején hátrahagyott szeretteiktől, ahogy évtizedekkel ezelőtti önmaguktól is. Az emlékezet pedig eleve csalóka játékot űz velük: Irenában újra elsöprő szenvedély ébred a férfi iránt, míg Josef még csak nem is emlékszik korábbi flörtölésükre.
A világban húsz évig bolyongó Odüsszeuszhoz hasonlóan a történelem által kettétépett életet élő főhőseink is nyugtalan várakozással néznek elébe vágyott hazatérésüknek. Ám az ithakai trónra pályázó kérők helyett nekik végül saját magukkal kell megküzdeniük ebben a “nosztalgikus”, de érzelgősségtől mentes regényben.