„Nem lehet elmenni a szován”. Magyarvistai szójegyzék | AESZ-füzetek

„Szavainkban – népnyelvünkben – múltunk számos eleme rejtekezik. Ezek némelyikét ma már csak nyelvészeink ismerik és tanítják. Népünk természetesen, ösztönszerűen és hagyományosan viszi és adja tovább, nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra, olykor azonban –  ez sem ritka és szintoly természetes: nagyapáról unokára. A sorból véletlenül sem szabad kifelejtenünk a nagyanyákat. Hiszen nemcsak manapság, hanem régente is többnyire a nanókák voltak együtt naphosszat a család, a rokonság meg a szomszédság  apróságaival. Ennek ismeretében még inkább érthetővé válik számunkra, hogy általuk a szóhagyományozódás leginkább kötött voltával van dolgunk, már csak azért is, mivel a régi világ körülményei sokszor életük végéig falun belül tartották az asszonyokat.A kalotaszegi nyelvjárást – legalább száz éve – sokan tanulmányozták (akárcsak vidékünk néprajzát, népköltészetét, zenéjét, táncát); köztük is kitűnik Szabó T. Attila nyelvtudós és tanítványainak munkássága. (…)Nyelvjárási vizsgálódásaik közzétett eredményeihez képest aligha mondhatunk sok újat a nyelvi rendszer egészét illetően. Legfeljebb az utóbbi évtizedek köznyelvi hatásának bizonyos fokozódását lehetne kimutatni több helyen is. Mindazáltal – noha a nyelvész urak és hölgyek a maguk pászmáján „jobban tudják” a dolgokat –  sokszor az az érzése a falu belső világát ismerő embernek, hogy tiszteletet parancsoló adatgyűjteményük és tüzetes rendszereik mögül éppen csak az élő nyelv nem sejlik fel a maga egészében és teljes valóságában, ihol talán még színpompájában, másutt hagyult-fakult voltában is ódon zamatokat őrizően …Vistai szójegyzékünk ilyen irányú szeretne lenni, habár eleve érezzük, hogy talán csak szerény kóstolót tud nyújtani.”(Részlet Vistai András János Nem lehet elmenni a szován című könyvéből, amely az AESZ-füzetek sorozatban jelent meg.)