Nem akarom, hogy így láss

“Mit számít a holnap. Minden más számít, éppen csak az nem. Hogy mivel telik el ez a perc. A mostani. Ha már cigit szívtál, kint voltál, telefonálni nem akarsz. Csak gondolkozni lehet. Újra és újra átpörgetni mindent, közben remélni, hogy a forgó éles kések lassan kicsorbulnak. Hogy enyhül a harag. Annyi és annyi hiba miatt. Megannyi olyan tett és szó miatt, amiről nincsen emléked. Végig venni újra, mi vezetett ából bébe. Kirakni a mozaikot, hiába hiányzik annyi darabja. Egyik pillanatban még minden egész, aztán összepisilve ébredsz a körúton, és megszűnni akarsz. Minden cselekedettel, minden emlékkel együtt kitörlődni mindenhonnan, ahol már csak szégyen és szánalom maradt. A gyerek szemébe nézni, hogy nem tudom, mi történt, de sajnálom. Nem tudom megígérni, hogy nem történik meg újra. ” Vincze Erika, Budapesten született 1988-ban. Költő, író, matematikus. A Különjárat szépirodalmi csoport alapító tagja. Versei megjelentek A hetedik, Ambroozia, Holdkatlan, Parnasszus és Szőrös Kő folyóiratban, valamint a Mesterek és Tanítványok I-II. antológiában. Férjével, Nagy-Szergő Gergellyel közös versekötetük 2019-ben jelent meg Bemetszés – Kimetszés címmel.