Nem a haláltól

Fancsali Kingánál a költészet élet-halál kérdés. Tabukat feszegető vallomásos líra, a családon belüli erőszak, öngyilokosság, prostitúció, klímaszorongás, szexuális identitás, kiszolgáltatottság kérdéseit tárgyalja. Konok, mégsem csökönyös, egyszerűen nem hagyja magát. Figyelme pontos, leírásai érzékletesek. A verseknek íze, szaga, jelenléte van. Eredeti, intenzív költői nyelvet dolgoz ki, ami igyekszik nevén nevezni a dolgokat. Ezt azonban nem öncélúan teszi, bátorsága abban áll, hogy vállalja kijelentéseit, töréseit és esetleges megalkuvásait is. Egyszerre végtelen, nagyon emberi és esendő.
A megaláztatások tehetetlenségéből fakadó dühöt tanulja csatornázni, megkerüli a merev játékszabályokat, sőt, lépésről lépésre írja újra őket. Szembesül és szembesít, leleplezi a félrenézés, elhallgatás cinkos mintáit, közben mindent megtesz, hogy kitörjön belőlük. Végül pedig képes lesz tudomásul venni, belakni a testet, és tényleg hinni: nem tartozik senkinek semmivel. És bár hajlandó a megbocsátásra, tudja, hogy ez nem egyenlő a megbékéléssel. Leszámol a kegyetlenséggel és felelősséget vállal saját magáért, hogy őszintén tudjon felelősséget vállalni másokért.
André Ferenc