Naputazók

Vágy volt ez a szomorúság, vágy valami után, ami megtörtént, ezért tagadhatatlan, de eltűnt, ezért mégis kétkedve viszonyul hozzá az ember: vajon azok az évek tényleg itt voltak az életemben? Vajon már tényleg soha nem jönnek vissza?

Ebből a hangulatból származik ez a töredékes emlékirat is, ez a „félfikciós családregény”, amelyben a 18. századig megy vissza az időben, hogy a családfáját felkutassa. Olyan út ez, amelyet megtenni nehéz öröm: dokumentumokat kell kutatni, kíváncsian és egyfajta belső nyugtalansággal lapozni az időt, miközben az ember torka valahogy furcsán elszorul.

Az olasz származású Nánó család előbb Temesváron, aztán Kolozsváron kötött ki, s a sors, mely olykor végzet, boldogságba és szeretetbe, de időnként mellékutakra, fájdalomba és csalódásba is sodorta tagjait.