Napóleon nyomában

“Napóleon utolsó évei, intrikusok között, fájdalmas veszteségekkel, Rodenberg szemével, aki minden elismerést megérdemel lelkiismeretes kutatóként és tehetséges íróként egyaránt… Megjelenítő erővel láttatja egy lenyűgöző történelmi személyiség életének alkonyát.”
– KIRKUS REVIEWS

“1795-ben a huszonhat éves Napóleon Bonaparte a forradalmi francia hadsereg szegény, de egyre sikeresebb tábornoka volt. Párizsban élt, amely hozzá hasonlóan teli volt lehetőségekkel, pezsgett az új gondolatoktól, és forradalmi lázban égett. Eljegyezték egymást sógornője húgával, Eugénie Désirée Claryval, de a hosszas távollét során a láng kialudt, a lány levelei egyre ingerültebbek lettek, Napóleonéban pedig testvéries jó tanácsok vették át a szerelmes sorok helyét. Akkor még nem találkozott szenvedélyes, de hűtlen szerelmével, Jozefinával. A katonai teendők közötti rövid pihenők alatt regényírásba fogott.
Kézirata – amely nagyrészt vázlatokból, egy-egy rövid párbeszédből áll – húsz oldalt sem tesz ki, és a hős dicső halálával zárul. Napóleon a Clisson et Eugénie címet adta neki. Később a középső részt kivette – amelyben a hős boldog házasságban él -, és újraszámozta az oldalakat. A címből kihúzta az Eugénie-t. A kézirat létezését egész életében titokban tartotta, és magával vitte a száműzetésbe is a Szent Ilonára.
Én 1999-ben hallottam először a Clissonról. Azonnal eldöntöttem, hogy a rövid munkát kibővítem egy teljes regénnyé, olyan módon, mintha az öreg Napóleon írta volna meg, miközben visszagondolt a fiatalságára. Tizenéves koromban néhány évig Franciaországban éltem, azóta is imádom az országot, és lenyűgöz Napóleon személye. Egy hosszú út kezdete volt ez, amelynek végeredményét a kedves Olvasó most a kezében tarthatja.” – Margaret Rodenberg