Napok romjai

Ishiguro 1989-ben megjelent, immár klasszikussá vált regénye a feljebbvalóihoz, a hatalomhoz és a mindenkori elvárásokhoz vakon igazodó ember szívszorító története.
Stevens, a főkomornyik egyszer csak lehetőséget kap, hogy beutazza Angliát – s egyúttal életének emlékeit. Nemcsak varázslatos, hanem zavarba ejtő is ez az utazás: Stevensszel együtt tűnődhetünk az igazi “méltóság” mibenlétén, az élet elveszett-elvesztegetett lehetőségein, s egyúttal az 1930-as évek Angliájába is bepillantunk, legalábbis annak az angol arisztokráciának a világába, amely oly sokáig mint úriemberekkel próbált tárgyalni és barátkozni a náci Németország vezetőivel.
“Ez csak egy érzelmes szerelmi történet” – mondja a regény egyik szereplője, éppen azt sugallva, hogy a regény sokkal több annál: a történelmi vakságról, gyávaságról és az erkölcsösségnek álcázott meghunyászkodásról szóló örökérvényű történet.

Kazuo Ishiguro ezzel a könyvével robbant be a világirodalomba, elnyerte vele a Booker-díjat, s film is készült belőle Anthony Hopkins és Emma Thompson főszereplésével.

“Nézze meg Németországot és Olaszországot, Stevens! Nézze meg, mire képes a határozott, erőskezű vezetés. Ott aztán nem volt szó ilyen ostobaságokról, hogy általános választójog.”