Nagy záporok után

Az idén 85-ik évét ünneplő Albert Gábor elbeszéléseit olvasva szinte a saját bőrünkön érezzük, átélhetjük azt a várakozást, amely a rendszerváltozást megelőzte. Amikor a nagy záporok elvonultak, újra meg újra számvetést kell készítenünk, tájékozódnunk kell. Az elbeszélések alakjai a mában élnek, így vagy úgy, próbálkozásuk olykor sikerrel jár, máskor a mindennapok követelte alkalmazkodás kudarccal végződik, de elkövetkezik az a pillanat, mikor a legvégső kérdésekkel is szembe kell néznünk. A szerző tanulmányaiból ismert szociográfiai és történeti hűséget elbeszéléseiben egy másfajta, művészi, ábrázolási hűség váltja fel. Ez a jelenségekben is jelképeket láttató ábrázolás teszi felejthetetlenné a Hűvös hajnalok egyetemessé növelt húsvétvárását, a feltámadást sóvárgó vágyat. A válogatott művek második kötetében közreadott hat elbeszélés azt a gazdag és változatos művészi eszköztárat is bemutatja, amellyel Albert Gábor a valóságot megközelíti és értelmezi. Igaz, egyik írásában látszólag az angolnák különös életéről ír (Ezüst óriás), de olyan lírai hevülettel, hogy az olvasónak egy pillanatnyi kétsége sem lehet, hogy ki vagy mi a novella, az egész kötet valódi hőse.
A könyv megjelenését az NKA támogatta.