Mondják meg Zsófikának

Zsófika közömbös kislány. Zsófika nem sírt Apa temetésén, Zsófika nem sajnálta otthagyni a régi lakást. Zsófikának minden mindegy. Zsófika valahogy nem stimmel.

Bárcsak Apa megmondta volna, mit csináljon az ember, ha stimmelni akar! Ő tudta, hogy Zsófikának jelleme van. Élete utolsó percében is rágondolt. Miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: “Mondják meg Zsófikának…” Apa üzenni akart neki valamit. De Mit?

És Szabó Magda regényének kis hősnője elindul, hogy megtalálja a hiányzó fél mondatot, édesapja utolsó üzenetét. Az olvasónak pedig, aki szereti az őszinte, tiszta érzelmeket – akár felnőtt, akár gyerek -, érdemes követnie őt az úton.

Szabó Magda regényének 1958-as megjelenését számos hazai és idegen nyelvű kiadás, színpadi feldolgozás követte. A könyv nemcsak a gyermeki lélek titkaiba avatja be az olvasót, de a bizonytalan, csetlő-botló felnőttek hibáit is szeretettel és megértéssel ábrázolja. Zsófika, Dóra és Marianne többet tudnak szüleik, tanáraik traumákkal, sebekkel terhelt életéről, mint amennyit azok feltételeznek róluk, sőt egy odaadó tanáruk, Szabó Márta segítségével helyre is billentik a félresiklott életeket.