Mint tömör átok…

Háború van. Egy öregember érkezik az ellenség táborába. Azért jött, hogy kiváltsa fia holttestét, és eltemethesse. Hirtelen megjelenése döbbenetet vált ki:

“Mint amikor tömör átok csap le a férfira, otthon
embert ölve ki más község földjére szökött; dús
házba, s a ránézőt elfogja a szörnyü csodálat:
így bámult Akhileusz meglátva az isteni aggot;
és ugyanígy bámult, egymásra tekintve, a többi.”

Az Íliász 24. énekében vagyunk. Az öregember, a trójai király így zárja kiadatási beszédét:

“Vállalom azt, amit ember nem tett eddig a földön:

gyermekeim megölője felé emelem karom esdve.”

A fenti verssorok a Kr. e. 8. században keletkeztek. Három évszázaddal később Gorgiasz, a hírneves szofista filozófus így foglalja össze szóelméletét:

“Hatalmas uralkodó a szó, végtelen kicsi testtel és láthatatlan alakkal a legcsodálatosabb tetteket viszi végbe… A közönséget könnyes részvét és gyászos szomorúság fogja el, miközben a lélek más cselekedetek vagy személyek sikerében vagy szerencsétlenségében a saját érzéseit tapasztalja meg a szavak által.”

Aonghas Mead, a sors kegyetlensége folytán feledésbe merült ír-kelta költő versei most kerülnek először a magyar olvasóközönség elé eredeti angol nyelven és magyar fordításban.

Aonghas Mead életéről igen keveset tudunk. Alakja mindenekelőtt költeményeiből tárul elénk. Költői működése egyes források szerint a 18. század második felére vagy a 19. század elejére tehető, és az ekkor virágzó ír klasszicizmus idő- és térbeli keretei határolják be. Élete folyamán Mead feltehetően több alkalommal is megfordult Angliában. Az eddig előkerült Mead-líra darabjai angol nyelven íródtak.

A kötetbe beválogatott versekben lépten-nyomon felbukkanó Shakespeare-utalások megerősítik a feltételezést: költőnk Shakespeare után élt és alkotott.