Mint az óramű

“- Woolf Langton senkivel sem törődik, aki nem a drágalátos családjához tartozik, higgyen nekem – a szavaiból csak úgy csöpögött a méreg. – Winie talán megpróbálkozik vele egyedül, de kudarcot fog vallani.
– Nem lennék ebben olyan biztos.
– A közhiedelemmel ellentétben Winie Langton csak egy lány. Nem mindenható, és nem is érinthetetlen. Nekem elhiheti.”

Lehet, hogy nem mindenható, vagy érinthetetlen, azonban meglehetősen dühös.
Bár a lakása leégett, és mindene a tűz martalékává vált, nincs ideje emiatt siránkozni. Harryt elrabolták, Winie pedig mindent felforgat annak érdekében, hogy megtalálja. Szembemegy a családja akaratával, és még Ezra Cassidyvel is egyezséget köt, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ennek súlyosan meg fogja fizetni az árát.
Harry talán még sosem volt ekkora bajban. A medálja és a szerencséje nélkül csak az évek alatt rutinná vált túlélési képességeire, és Winie-re számíthat, de lassan kezd kifutni az időből.
Will tudomást szerez arról, hogy az édesanyja életben van, bár már koránt sem ugyanaz az ember, akire gyerekkorából emlékszik. Cornelia hűvös, távolságtartó, és a végletekig manipulatív…
Woolf Langton eközben felfedezi, hogy a mesterkulcsot ellopták, és nem telik sok időbe, hogy újabb tolvajtárgyaknak vesszen nyoma, az áruló pedig talán közelebb van, mint hinnék.

A Winie Langton történetek befejező része!