Miért én éltem, az már dúlva van

Vörösmarty Mihály életműve az utóbbi évtizedekben mintha háttérbe szorult volna: az utolsó, átfogónak szánt monográfia 1957-ben jelent meg a költőről, a kritikai kiadása pedig mindmáig befejezetlen. Ez a könyv a felejtés ellenében született: egy olyan, alapvetően műelemzések sorozatából felépülő, új összegzés, amely Vörösmarty egész pályájának áttekintésére vállalkozik, s tanulmányok füzéréből rajzol ki egy erős, monografikus koncepciót a 19. század egyik legjelentősebb magyar írójáról. Annak reményében, hogy ismét és újra rá tudja ébreszteni az olvasókat, hogy ez az életmű nekünk és rólunk szól.
Vörösmarty túlságosan nagy költő ahhoz, hogy ne foglalkozzunk vele.

“Setét eszmék borítják eszemet
Szivemben isten-káromlás lakik
Kivánságom: vesszen ki [a] világ
‘S e’ földi nép a’ legvégső fajig
Mi a’ világ nekem ha nincs hazám?
Elkárhozott lélekkel hasztalan
Kiáltozom be a’ nagy végtelent:
Miért én éltem, az már dúlva van.
Illy férfitól nemes hölgy mit kivánsz
Emléklapodba? Inkább adj nekem
Hitet, sejtelmet, egy reménysugárt
Hogy el nem vész, hogy él még nemzetem
Koldulni járnék illy remény-hitért
Megvenném azt velőm- és véremen.
Imádkozzál – tán meghallgattatol –
Az még segíthet illy vert emberen.”

Szilágyi Márton 1965-ben született Gyulán. Irodalomtörténész, az ELTE BTK XVIII-XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője.
A Kalligram Kiadó 2017-ben adta ki “Mi vagyok én?” – Arany János költészete című munkáját.