Mi, magyarok a századelőn

Ki volt a magyar Rómeó és Júlia? Hogyan buktatta le egy fent felejtett álbajusz a bankrabló banditákat? Milyen szenzációs lélekvándorlás tartotta lázban a ’30-as években a magyarokat? Ki volt a mozi első áldozata? Miféle pofonokat osztogatott Czája József?

Az Újságmúzeum és a Mi, magyarok szerzője, Sal Endre ezúttal a századelő Magyarországának izgalmas, elfeledett történeteit gyűjtötte csokorba, amelyek egyszerre egzotikusan távoliak és otthonosan ismerősek. Rácsodálkozhatunk a száz évvel ezelőtti világ mára furcsának ható szokásaira, viseleteire, reakcióira, ugyanakkor láthatjuk, hogy az emberi lélek alapvető mozgatórugói, a szenvedély, a hűség, a hit és az ármány mennyire állandóak – boldogság utáni vágyunk és esendőségünk mit sem változott az évtizedek során.
Csodálatos korabeli fotók és illusztrációk teszik teljessé a történeteket és hozzák még közelebb hozzánk nagyszüleink, dédszüleink hétköznapjait.

“Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. […] Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.”
Ady Endre