Mesés Székelyföld III. Udvarhelyszék

Sarány István bevallása szerint a családi kirándulások adták a könyvhöz a kiindulópontot. „Mikor sikerül összehangolni szabadidőmet a gyermekek szabadidejével, akkor igyekszünk együtt tölteni azt a pár órát. Így hétvégeken egyik-másik ismerősünket, rokonunkat keressük fel, s miközben áthaladunk a környékbeli településeken, igyekszünk megtudni minél többet róluk. Előnyünkre szolgál, hogy újságíróként Kristó Tibor és Ferencz Imre kalauzolásával megismerhettem a megyét, sok olyan információt raktároztam el, amit a napi anyagokban talán nem is írtam meg. Egy-egy ilyen kirándulás alkalmával előjönnek ezek a történetek, s akkor megosztom azokat gyermekeimmel. Ezekből a történetekből állt össze ez a kis kötet, no meg pár jópofa párbeszédből, elejtett mondatból, ami gyermekeimhez kapcsolódik.
„Székelyföld népszerűsítésében nagyon fontos, egyáltalán nem elhanyagolható célközönségnek számítanak az óvodás, kisiskolás korú gyermekek, akiknek folyamatosan alakuló ízlésük, világképük nem csak a szülők, pedagógusok felelőssége, hanem mindnyájunké. A Székelyföldben való gondolkodásnak a mostani gyerekek lehetnek a továbbéltetői, fenntartói, örökösei. A Mesés Székelyföld mesekönyvsorozat olyan, mesésen tálalt információanyagot ad a gyermekeknek, amely rendszerint hiányzik a tananyagból, ugyanakkor nem száraz adatokat közölve kívánja belenevelni a gyermekeket az úgynevezett Székelyföldbe, székelyföldiségbe, hanem a hozzájuk közel álló mesék világán keresztül. Ezek a mesék, a mesebeliség ellenére, nem valamiféle távoli világot mutatnak, hanem a jelenben még fellelhető, hétköznapi életben is elérhető természetes közeget. Tárgyi és épített örökségről, hagyományokról és hitvilágról, Székelyföld jellegzetességeiről (székenként tálalva) kapnak alapos ízelítőt a gyerekek Székelyföldről” – fejtette ki a sorozat kapcsán Túros Eszter művészettörténész, a Hargita Megye Tanácsa Műemlékvédelmi Közszolgálatának vezetője.