Mese, mese, meskete…

Piroskának nem volt piros sapkácskája.
A ruhatárában valóban található volt számos élénk, közöttük piros színű darab – kötény, blúz, bokazokni, szexis top, testhezálló cicanadrág stb. -, de piros sapka nem.
Sőt mi több, sapkát nem is hordott: szeles időben kendőt, télen fehér nyúlszőr kucsmát viselt.
A Piroska nevet nem “piros sapkácskájáról” kapta, hanem… a keresztanyjától.
Az viszont igaz, hogy gyakran járt az erdőben – nagy kiránduló volt -, és a felmenőit is szerette.
Különösen a nagymamát, aki mindig finom süteményekkel traktálta, ha meglátogatta őt. Amikor aztán nagymamának elromlott a villanytűzhelye, attól kezdve felcserélődtek a szerepek: az unoka vitt süteményt a nagymamájának. Meg egy kis borocskát is, gyakorta.
Egy ilyen alkalommal, miközben kosárral a kezében Piroska a nagymamához ballagott, összetalálkozott a Farkassal…