Mert mi nem tudunk írni és olvasni

Hogyan látja egy Budapesten felnőtt, kulturális területen dolgozó fiatal az értelmi fogyatékkal élő emberek titokzatos és zártnak tűnő világát? A Down-szindrómások, autisták, enyhe és súlyos értelmi fogyatékosok, epilepsziások között van, aki tolószékben ül, van, akit pelenkázni kell, de van, aki egyedül jár bevásárolni. Ami közös bennük: egyikük sem lenne képes az önálló életre. Ezért élnek és dolgoznak egy speciális farmon a gondozóikkal és azok családjával. A szerző egy évet töltött ebben a németországi intézményben, s a tapasztalatait naplóformában írja le. Humor, szerelem, fogyókúra, ünnep, félelem, munkaundor és vágy egy jobb élet után – mindez a fogyatékkal élők szemszögéből. A könyv 50 fejezetében fanyar humorával ezt dolgozza fel Borbély T. András. Talán kicsit csökken a távolság köztünk, ha rájövünk: nem kevesebbek ők pusztán csak azért, mert nem tudnak mindent, amit mi.

Borbély T. András budapesti születésű, Németországban élő zenetudós-dramaturg. Élete első 30 évét a magyar fővárosban töltötte. 2004-ben szerzett színészi végzettséget a Pesti Magyar Színiakadémián, majd évekig az ország különböző színházaiban dolgozott, miközben kulturális szerkesztőként és bemondóként először a Magyar Katolikus Rádió, később az MR3 Bartók Rádió munkatársa lett. A 30. születésnapján eszébe jutott élete addigi legmerészebb ötlete, és mindennek hátat fordítva elköltözött Németországba, egy távoli farmra, hogy részt vegyen a fogyatékosok életében. A szerző jelenleg színházi és zenetudományi munkái mellett a müncheni Ludwig-Maximilians-Egyetem doktorandusza.