Merre, magyar gyermekkultúra?

Szerte a nagyvilágban – nálunk is – a kultúra területén mozgalmas folyamatok, viták, harcok, fordulatok, izgalmas kérdésfeltevések korszakát éljük. Természetesnek érzem tehát megkérdezni: …és a gyermekkultúrában? Várható/van/lesz fordulat a gyermekkultúrában?
Mert hiszen senki előtt nem kétséges, hogy a gyermekeink számára teremtődő kulturális esélyek és viszonyok alapozzák meg a közeljövő “felnőtt” kultúráját.

Elágazó kérdéseinkre egyetlen választ sugalmaznék, Kedves Olvasó. Józanul, kicsit szomorkásan, kicsit kétkedve, ahogyan az utolsónak szánt gesztusait és reményeit próbálja latolgatni és formálni az ember. Ez a válasz nagyon röviden, nagyon egyszerűen és mindenkire érvényesen így hangzik: forduljunk a gyermek felé! – írja ajánlójában Szávai Ilona, (1949), aki szerzőként, kiadói szakemberként a gyermekkultúra mellett kötelezte el magát. Alapítója és főszerkesztője az 1999-ben indított (évtizedes hiányokat pótló) folyóiratnak, a FORDULÓPONT-nak.
A legszélesebb olvasótáborra nyitott lap mellé könyvsorozatokat indított, hiányzó alapműveket adott közre. Mára mindez a kortárs magyar gyermekkultúra megkerülhetetlen tájékozódási pontjait képezi.

A 2026-ban megjelenő bővített kiadás utolsó fejezete – a RÁADÁS – új, személyes megvilágításba helyezi az olvasó számára a három és fél évtizede következetesen, kitartóan épített kiadói program alkotóit, szereplőit.