Megtudtam, hogy élsz

Fábry Zoltán annak idején, a Megtudtam, hogy élsz című Rácz-művet a vox humana “valóságterhes” regényének, az “eszmélés és eszméletetés könyvének” nevezte. Mi, ma, 2006-ban inkább így fogalmaznánk: kulturáltan olvsamányos, mesélő negyregény, krúdys reminiszcenciák, ironikus, hiteles stílus, a történések mélyén a kisebbségi sors morajlik. Ennyi az először 1963-ban megjelent regény. De ez az “ennyi” ma sem kevés. A második világháború előtt, magában a háborúban és a háború után játszódik a mű cselekménye, azaz a század legnagyobb drámája a háttér, de az előtérben valóságos, lélektanilag gazdagon motivált, személyes dráma zajlik. Hernádi Tivadar, az irodalom (az álmok) világát és a századközép borzalmas valóságát afféle kései doppelgangerként megélő kassai tanár, költő és honvédszázados Pestre menti szerelmét, a szép zsidó lányt, Juditot, s az ott túléli a poklot. A háború után a szerelmesek találkoznak, szerelmük beteljesül. A mű ilyenféleképpen a szerelemek mint a legnagyobb, a háború embertelnségeit, a poklokat is legyőzó emberi erőnek lobogó apoteózisa.