Megszállás vagy segítségnyújtás

Hogyan fogadta a magyar lakosság a Csehszlovákia elleni intervenció hírét 1968 augusztusában? Megszállásnak tekintették vagy egyetértettek a baráti segítségnyújtásról szóló hivatalos magyarázattal? A történész szerző ügynökjelentések és nyomozati iratok alapján mutatja be a korabeli magyar társadalom reakcióit. Nemcsak a katonai akciót elítélő, “ellenséges” megnyilvánulásoknak, hanem a fegyveres beavatkozást “megértéssel” – bár fenntartásokkal – fogadó vagy kifejezetten helyeslő véleményeknek is nyoma maradt a forrásokban. A felháborodás, az együttérzés és az aggodalom mellett a közöny, sőt a káröröm is része volt a bevonulás kiváltotta érzelmeknek. Az agresszió elleni fellépés általában nem terjedt túl a biztonságos(nak gondolt) szűk baráti körben előadott kritikán. Csak kevesen vállalták a nyilvános tiltakozást. Néhányukkal közelebbről is megismerkedhet az olvasó. A nyomozati iratokból kibontakozó történeteik “ellenséges” röplapokról – “Le a Varsói Szerződéssel!”, “Éljen Dubček, elég a terrorból!” -, “izgató” kijelentésekről és “meggondolatlan” táviratküldésről szólnak. A történetek szereplői pedig többnyire tizen- és huszonéves fiatalok – életkörülményeikkel elégedetlen ipari tanulók, segédmunkások, szabad szellemű egyetemisták és a veszni látszó “demokratikus szocializmusért” aggódó értelmiségiek -, akik éppen a “prágai tavasz” eszméiből merítettek bátorságot a hatalommal való nyílt szembeszegüléshez.