Másik mitológia

“Húsz éve foglalkozom hivatásos módon a 19. századi magyar irodalom történetével; arra gondoltam, megpróbálom összefoglalni, milyennek is látom ezt az irodalmat.” E szavakkal kezdődik a tanulmánykötet, amely Takáts József Ismerős idegen terep című, 2007-es könyve után írott irodalomtörténeti dolgozatait teszi közzé. Összegző jellegére utal a címe is: a szerző – a néhai kiváló művészettörténész, Sinkó Katalin szavát kölcsönvéve – “másik mitológiának” látja a 19. század kultúráját, amelynek szereplői másféle célokat követtek, másfajta szabályoknak engedelmeskedtek, mint mi, a 20-21. századi kulturális világ lakói. A kötet valamennyi írása ellenszérumnak készült a Takáts által “modernné olvasásnak” nevezett hivatásos és laikus értelmezésfajta elkerülésére, amely úgy próbálja “élővé” tenni a régi szövegeket, hogy aktualizálható üzeneteket, mai érzelmeket, mai dilemmákat fedez fel bennük. A Másik mitológia tanulmányai a vizsgált költemények, regények, értekezések egykorú kontextusainak a feltárásából indulnak ki. “Másik világba” kalauzolnak el, amelyben az irodalom többnyire a “tanítás-tanulás modelljét” követve készült, az ókori örökségre emlékezve, a “pszichológiai ember” feltalálása előtti lélektanhoz igazodva.