Másfél évtized képesszenciája

Sosem lehet egy vidéket teljesen megismerni. Talán akkor sem, ha együtt ébredünk a reggellel és sűrűsödő alkonyig lessük, figyeljük, járjuk mezeit, ösvényeit, a kis falvak kanyargós utcáit, amint a fotográfusok is tették. Felvételeiken nem lehet ott minden, de céljuk nem is ez volt. A kattintás pillanatában jól megválasztott látványt rögzítettek. A képeken látni a jellemzőt és az egyedit, a megszokottat és a különlegeset is. Lófürösztést és a pihenés perceit, a jókedvű gazdálkodót és megfáradt embereket, virgonc gyermekeket, napfényben tündöklő házakat, homályos padlásokat, ünnep- és hétköznapokat, mosolyt és szomorúságot. Olyan képi ábrázolása a vidéknek és az egész megyének a Balázs Ödön válogatta gyűjtemény, amely az örökkévalót és a változást is megragadja. A tűnő pillanatok percekké, majd évekké nehezednek és valahányszor fellapozzuk ezt az albumot, egyre ismerősebbek az arcok, helyzetek. Az új évezred már elsuhant másfél évtizedébe kalandozhatunk. Csapdába ejtették az időt a fotográfusok, jó érzékkel, mert felvételeik nem csupán az itt élő emberek csodálatát váltották ki a tárlatmegnyitókon, hanem szakmai megmérettetéseken is számos elismerést hoztak. Van-e titka ennek? Talán nincs. Türelem és megértés, jó szem kérdése az egész. P. Buzogány Árpád Hargita megye tájegységeit, sőt megyehatáron túli településeket is bejárva készítették felvételeiket, melyeket kiállításokon láthattak az érdeklődők. Ezek a fotográfusok ismerik az utak porát-sarát, templomok áhítatát, virágoskertek illatát, kis völgyek csöndjét, szívesen emlékeznek az egyedüllét perceire és a jókedvű beszélgetésekre is. Milyen mértékegységben lehetne mérni ezt az élményt, a látni és láttatás képességét? Köszönjük a fáradhatatlan fotográfusoknak, hogy a nagyvilág számára ismertebbé tették ezt a vidéket, természeti szépségeit, folyton változó életmódját, nehéz munkából élő embereit.