Már csak üzeneteim vannak

Rohanó világunkban az ember mások figyelmének csak pillanataira számíthat. Talán ezért a cím, hiszen Széplaki Gyuri barátunk üzenetei – “csak üzenetei” – elgondolkodtatók, figyelemfelkeltők, varázslatos emberi szeretetkapcsolatokról szólnak az “emlékezet tükördarabjain” át.
Megismerjük azt a csodát, hogyan fordul derűs könnyedséggel nemcsak családja – a meg sem ismert ősök fájó hiányával is küzdve -, de a véletlenszerűen, a világban mozogva, szemlélődve megismert emberek felé, vagy a “kötött címekre asszociált életdarabkák”-ban. Nagyszerű példákat találunk a visszavarázsolt életmesékben a család értékmérő, értékközvetítő erejére, arra, hogy hogyan teremthető meg a Nagy háborúban harcoló nagyapa és a 21. században élő unokákat összekötő érzelmi együttesség.
A szeretet és a hit megtartó erejében bízva, egy évszázadnál is hosszabb időn át, tintaceruzával vagy mobillal, háborúban vagy rendkívüli “hóhelyzetben” keressük az egymásra találás lehetőségét.
Ezért nem “csak üzenet” az üzenet, hanem emlékeztető. Emlékeztető az életben tartó szeretet meghatározó erejére, az 1956-ban megélt szabadság üzenetére, a bajban kialakuló együttműködés fontosságára, vagy változó körülményeink között a változatlanul szükséges érzékeny emberi kapcsolataink megőrzésére. (Lenkovics Barnabásné)