„macht nichts mondta/halottak napja van” | Közelítések Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verséhez

Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című versének egyik vonulata azt a helyzetet képzelteti el mindenkori olvasójával, hogy a lírai én „oszlopnak vetett háttal” hallgatja a rekviemet, miközben különféle privát emlékeken, irodalmi és történeti rétegeken szűri át magát ebben a hallgatásban. Az idézett szövegrész („oszlopnak vetetett háttal hallgattam”), kisebb módosításokkal, háromszor ismétlődik meg a költeményben, nagyon is különböző kompozíciós szerepben, nagyon is különböző képzeteket kötve össze, tehát nem mindegy, hogy melyik oszlopának vetjük a hátunkat, és melyikhez térünk vissza elcsendesedni, megpihenni mi, olvasók. Jelen kötet szerzői, a Halottak napja Bécsben értő újraolvasói próbálgatják megvetni a hátukat ezeken az oszlopokon, miközben egy-egy fontos felismerésük maga is oszloppá szilárdul ebben a bizonyos, a vers által létező, átalakuló Ágoston-rendi templomban. E tizenöt rövid kommentár, egymásra is hivatkozó, egymással is vitázó észrevétel-gyűjtemény mintha maga is újraalkotná a költemény sokszálú, töredékekből, ismétlésekből építkező szerkezetét.