Luca-napi mesék

“Kihirdettetett: “Boszorkányok márpedig vannak!” – hiába remélte bárki is az ellenkezőjét. Vannak, léteznek, köztünk járnak, kísértenek, elvarázsolnak, megátkoznak, s még ezerféle mást is művelnek, mikről most ne essék szó! De néha könyvet írnak: beleírják önmagukat, számtalan lényüket és egyéniségüket, s persze más boszorkányokat is, vénséges véneket és csacsogó gyermeklányokat. Meg férfiakat, fiúkat és öregembereket, délcegeket és esendőket, erőseket és gyengéket, akik egy napon találkoznak az őnekik rendelt boszorkánnyal, és akkor végük! Úgyhogy, vigyázatlan olvasó, kétszer is jól gondold meg, mielőtt kinyitnád ezt a könyvet – ha megteszed, becsukni már késő, mert félő, hogy a te boszorkányod is kiszabadult…”

A fiatal erdélyi írónő első önálló prózakötete.