Londoni magyarok

Figyelmet, érdeklődést felkeltő a könyv címe. Hiszen ki ne hallott volna Gábor Dénesről, Arthur Koestlerről (Kösztler Artúr), Sir Alexander Kordáról vagy Sir George Soltiról, és még sorolhatnám azokat, akik szinte automatikusan eszünkbe jutnak, ha az angliai magyarokra gondolunk.

A sort a 12. századdal lehet kezdeni, Oxford első bejegyzett diákja magyar volt, akit a következő századokban még sokan követtek. De a szerző “hősei” azok a tízezrek, akik az elmúlt évtizedekben döntöttek úgy, hogy Angliában próbálnak szerencsét.

Az európai uniós csatlakozásunk óta 2015 második felére már közel 350 ezer magyar élt a szigetországban.

Szőke Noémi könyve tehát nem a nemesi címet kapott, Nobel-díjat elnyert vagy lovaggá ütött magyarokról szól, hanem azokról a százezrekről, akik a jobb élet reményében vállaltak munkát Londonban. S mivel döntő többségüknek sem szakképzettsége, sem nyelvtudása nem volt, takarítók, mosogatók, felszolgálók, szállodai és éttermi alkalmazottak lettek. Anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy ne tömegszálláson kezdjék angliai életüket, és hogy onnan “kiszabadulhassanak”.

Megválaszolásra vár, hogy nehéz szociális helyzetük ellenére mi táplálja migráns honfitársaink elégedettségét (a Brexit – 2020. január 31. – utáni fél évben mintegy 154 100 magyar állampolgár folyamodott tartós letelepedési engedélyért. 2022-ig pedig 170 ezer magyar kért állandó tartózkodási engedélyt Angliában.)

A könyv nem csak anyaggyűjtés eredménye! A szerző hét éven át migránsként élt Londonban.. Saját kinti életének talán a legmeglepőbb megállapítása – olvashatjuk a könyv előszavában – nemcsak a gombamód elszaporodott üvegpaloták mögötti “patkány és szemét lakta” város felfedezése volt, hanem az is, hogy a fővárosban egyáltalán nem találkozott angolokkal. “Ez a két párhuzamos univerzum – angolok és nem angolok – úgy férnek meg egymás mellett, hogy sosem ütköznek a másik valóságába, ily módon nem is tudnak egymásról semmit.”