Lét és idő

A Lét és időnek mint szisztematikus műnek az egyik legfeltűnőbb vonása, hogy különböző filozófiai regiszterek radikális szintézise. Rögvest felmerülhet a kérdés, miért nevezzük a szintézist radikálisnak, amikor a szintézist elsősorban már meglévő, egymástól elszakított vagy különálló részek egyesítésének tekintjük. Az ilyesmi kétségkívül szolgálhat újdonsággal, de ez még távolról sem elég ahhoz, hogy radikálisnak nevezzük. Mitől radikális hát a szóban forgó szintézis? Leginkább attól, hogy a rendszert konstituáló különböző rétegek – ontológia, transzcendentálfilozófia, fenomenológia, hermeneutika, egzisztenciafilozófia – nemcsak valamiféle kompozitumot képeznek, hanem olyan ötvözetet, amiben az alkotóelemek külön-külön is radikális átalakuláson mennek keresztül, s éppen ennek köszönhetően válnak csak alkalmassá arra, hogy szintézist alkossanak. – PONGRÁCZ TIBOR