Lengyel történetek erdeje

Volt a régi lengyel irodalomnak egy sajátos műfaja, a silva rerum. A latin kifejezés, “a dolgok erdeje” vagy “a történetek erdeje”, főként a barokk korban vált népszerűvé, s olyan vegyes tartalmú munkát neveztek így, amely a legkülönfélébb témák gyűjteménye volt. Egy ehhez hasonló jellegű kötetet tart kezében az olvasó. amely jelképesen és tartalmát tekintve is visszanyúlik a régi lengyel hagyományhoz, és a művelődéstörténet nagy erdejéből mutat be részleteket. Ezek egyaránt beletartoznak a társadalomtörténetbe, a mentalitástörténetbe, az irodalomtörténetbe, a folklórba, vallás- és egyháztörténetbe, a könyvtörténetbe, sajtótörténetbe. A fényes uralkodói és főíri bevonulások, vagy a késő-középkori és kora-újkori Krakkót izgalomban tartott események az ünnepnapokra és hétköznapokra vetnek fényt. Arany János sírverse nyomán egy budai-krakkói, kettős polgárságú vállalkozó karrierje bontakozik ki. A magyarok számára íródott régi varsói tudósítás a várostörténet, a mikrotörténet, a mindennapok története éppúgy, mint a hozzá kapcsolódó irodalomtörténeti szál. Ugyanez vonatkozik a krakkói színházigazgató és politikus pesti beszámolójára is, némi politikatörténeti háttérrel. A két ország közötti kapcsolatok történetének elengedhetetlen része a közlekedés. A legújabb kor egyik tragikus eseménysora Csehszlovákia 1968-as megszállása, amelyben a magyar mellett a lengyel hadsereg is részt vett, s amelynek alig ismert véres epizódjairól is hírt kapunk. Témától függetlenül minden tanulmány azt a célt szolgálja, hogy jobban megismerjük az inkább csak közhelyekkel méltatott barátság díszletei mögött húzódó valódi lengyel történeteket, vagy akár időleges konfliktusokat is.

A könyvtörténet és a mentalitások története szempontjából érdekes a Varsói Egyetem Könyvtárában végzett több éves hungarikakutatásom néhány eredménye.

A folklór témakörében pedig meglepő dolgok derülnek ki a lengyel tájak és a sziléziai Óriás-hegység ördögeiről, akik forgószelet támasztanak, kincset őriznek, nemesi köntöst vagy német frakkot viselnek, utazókat ijesztgetnek, vagy – elérkezve a XX. századba – munka nélkül maradnak, mert már nem tudnak konkurálni az emberi gonoszsággal…