Lélek/világunk | Pszichoteológiai vázlatok

Könyvemben nem szándékozom a tan-tételek iskolás előfeltevéseit és hit-tételeit firtatni, pusztán néhány összefüggésre hívom fel a figyelmet. Meglehet, hogy ezek az összefüggések egzisztenciális mélységeket és szakrális/transzcendentális magasságokat érintenek, ám lehet, hogy ezek az érintések mégsem csak afféle könnyed simogatások, mert érzékeny pontokat és területeket is megbolygathatnak. Ezért hívom Olvasóimat – lélek/tanakodásra.

Arra teszek kísérletet, hogy a bibliai szövegekből ki lehet-e bontani a mai pszichológia “előzményeit”. Mindezt azonban nem csak valamiféle pszichológiatörténeti megfontolásokból teszem, mert pszicho-teológiai összefüggéseket keresek. Azt firtatom: a szomatikus pszichológia és a szakrális lélek/tan kapcsolatát feltételezve egyfelől a szomatikus, másfelől a szakrális világ/lélekben a kölcsönhatások dinamikája tetten érhető-e itt is, ott is?

Könyvem formai, de még inkább tartalmi érvelése nem liturgikus, hanem pszicho-teológiai elemzés.

A pszicho-teológia egy kétségbevonhatatlan empirikus tényből indul ki: abból, hogy vannak (nem) hívő emberek.

Miért és hogyan lehetséges ez? – a pszicho-teológia mindenekelőtt ezt kérdezi. Az én módszerem Biblia-központú. A bibliai szövegeket elemzem/vizsgálom, azzal az előfeltevéssel élve, hogy ezek a szövegek archetípusok. Nem teológiai sajátosságait vizsgálom, hanem a pszichológiai jellegzetességeit firtatom; azt, hogy magatartáshordozó mintázatok.

Az ember antropológiai és pszichológiai adottságainak sajátosságait figyelembe véve vizsgálódom, a társas-társadalmi élet- és értékvilága szerves működése feltételeinek fényében arra törekszem, hogy látva lássunk. De nem képeskönyvet, hanem pszicho-teológiai elemzést írtam. Nem kegyeskedés a célom, hanem az archetípusok segítségével kor- és kórképek diagnosztizálása, esetleg némi terápiás javaslattal összekapcsolva, nem annyira a múlt, hanem a jelen, s még inkább a jövő kilátásaival is szembenézve – a hitbéli megújulás esélyeit is mérlegelve.