Lekésve

Semmi szépelgő lágyság, semmi nosztalgia, önámításra képtelen képtelen akarat. Hangtalan működő klaviatúra. Pergamen finom önreflexiók. A szemlélődés könyörtelen versei a mindenen túlról. Csak lekésve, akkor éred el.
Ha tempó: lassulás, ha szín: monokróm, ha zene: szün’, ha vektor: a föld középpontja felé, ha erő: gyengülő, ha tömegvonzás: lebegés, ha szerves: parlag, ha szervetlen: víz. Ha ember: magány, ha tárgy: volt valaha, ha igeidő: múltba hulló örök jelen – el nem érkező jövő. (Pálfi Anna)