Leánynevelés és női művelődés az újkori Magyarországon

A könyv szintézisteremtő igénnyel mutatja be az újkori magyarországi nőnevelés magyar nyelvű, nyomtatott forrásokra alapozott történetét. A kötet alapjául szolgáló, csaknem három évtizedes kutatás főként a középső és felső társadalmi rétegekhez tartozó magyarországi és erdélyi lányok és nők históriáját, nevelés- és művelődéstörténetét vizsgálja széleskörű nemzetközi beágyazottsággal és összehasonlításokkal, az önmagában is igen tág témakört nőtörténeti kontextusba helyezve. A kötet középpontjában a 17-18. század fordulójától a 20. század elejéig terjedő bő két évszázad áll, ami nevelés-, művelődés-, társadalom-, nő-, eszme-, politika- és gazdaságtörténeti szempontból is több, önmagában is tanulmányozásra méltó korszakot foglal magába. A tág időkeretek kijelölését annak a folyamatnak a nyomon követése indokolta, hogy az újkor kezdeti, a hagyományos nőideál szerinti lánynevelést célul tűző lépéseitől hogyan “születik meg” a 20. század elejére az a “modern” nő, aki – ha korlátok közé szorítottan is – először részesülhetett a férfiakéhoz hasonló képzésben valamennyi iskolai szinten, és korábban soha nem látott módon élhetett a kor művelődési lehetőségeivel. A szerző sokszempontú, alapos vizsgálata megmutatja, hogy a nőnevelés kibontakozása egyértelműen a rendi társadalmat fokozatosan lebontó sokszínű emancipáció egyik részfolyamataként értelmezhető. Prof. dr. Kéri Katalin az MTA doktora, a PTE BTK Neveléstudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Fő kutatási területe a dualizmus kori Magyarország nevelésügye, a nőnevelés és a gyermekkor története, az iszlám középkori nevelésügye és a spanyol neveléstörténet.