La morte

Salento már nem egészen olyan, mint Joó Márton emlékezetében. A forró, dél-olasz bulik helyett fagyos, téli csend fogadja, fesztivál helyett temetés. A polipcsápok visszahúzódtak a tengerbe, a levegőben az elmúlás és a változás előérzete. Ám még ha hiányosan is, újra összeáll a régi baráti társaság – ezúttal egy ősi, romos ház felé tartanak.
A La morte, ez a feszültséggel terhes kisregény a gyász különböző aspektusait és az emberi kapcsolatok változékonyságát vizsgálja, gótikus atmoszférateremtéssel, okkult szimbólumokkal és nem utolsósorban abszurd humorral siet szembenézni a végzettel, mielőtt éjfélt üt az óra.
A könyv olvasható akár önálló történetként, vagy a Hortus Conclusus sorozatban korábban megjelent Lu purpu folytatásaként is.