Kuncz Aladár emlékezete. Tanulmányok, versek, emlékezések

Kuncz Aladár (1885-1931) a Trianon után önállóságra kényszerült erdélyi magyar irodalom meghatározó személyisége volt. Fiatalon, a francia kultúra rajongójaként a Nyugat köréhez tartozott, s ezt a nyugatos szellemet hozta magával 1923-ban, amikor a francia fogságból hazatérve, visszatért Erdélybe. Rövid életének mérlegét nem csak a francia internáltság éveit megörökítő könyve, a Fekete kolostor teszi maradandóvá, hanem azok az eszmei jelentőségű, tisztázó viták, amelyeket szerkesztőként kezdeményezett, s amelyek irányt szabtak a húszas évek végén már kilombosodó erdélyi magyar irodalomnak.  A kötetben olvasható visszaemlékezések, kritikák, tanulmányok, s az alakját, emlékét idéző versek szerzőinek névsorában ott szerepel Bánffy Miklós, Reményik Sándor, Benedek Marcell és Gaál Gábor, Heinrich Zillich és Emil Isac, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond, Görömbei András, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, s a Fekete Kolostor-történet késői nyomait feltáró Lőrinczi László.