Közöny

Az író ezt a könyvet tudja adni unokáinak, unokáinknak. A helyszínek fikciók, a lélektani ábrázolás egyetemleges. Bár tudja, hogy kitárulkozni veszélyes, viszont csendben maradni káros. Meglátásait nem ajándékként, hanem jó büntetésként éli meg. Az írások a kisember védtelenségéről, kiszolgáltatottságáról szólnak. Civilizálódik-e az emberi jellem valaha? A szereplők a maguk suta módján keresik a kiutat, de sokszor tehetetlenek. Hol elkeseredettek, hol fanyarul vidámak. Olyanok, mint az élet. Néha azért kedves pillanatok is adódnak. Lélektani ábrázolással kutatja az emberi természetet, keresi a békét, a biztonságot, a nyugalmat. Mintha tetszhalottak lennénk. Fel fogunk ébredni? Mikor? Hol vannak a pszichológusaink? A tudósaink? Miért hallgatnak? Hol van a belső kényszer?

Figyelmükbe ajánlom a könyvet:
– szülőknek, nagyszülőknek
– óvónőknek, tanároknak
– egészségügyi dolgozóknak
– egészségügyre rászorulóknak
– mindenkinek, akinek fontos a gyermek, a jövő, a hivatás az ember