Konglomerát (Erdély)

“Dokumentum és fikció. Fikció és dokumentum – a 20. század elejétől napjainkig íveltetve. “Konglomerát”, ahogy ígéri a könyvcím, és be is váltja. Annyi történés (történelem és egyéni sors, nagy indulásokkal, sok csalódással, időnkénti önfeladással, halállal, öngyilkossággal) keveredik itt, hogy csak győzze a helyszíneket, az egyes életutakat szétbogozni a távolabbról érkező olvasó.
A címhez tartozik a zárójeles magyarázat: Erdély. Biztosan nem a megszokott kép róla (tartományról? országról?). Ahogy a Kolozsvárt, Sepsiszentgyörgyön és Budapesten is otthonos Csiki László írta, “a nemzettudat zavarainak tünete, jel is Erdély. Már csak azért is, mert vele a magyarság nemcsak önmaga egy részét, hanem a biztonságérzetét, sérthetetlenségének tudatát veszítette el.”
A Konglomerátnak három-egy főszereplője van: SzGSz (idősb Sz, G és ifjú Sz). A negyedik, Sebestyén, az elbeszélő, aki mind a hárommal őriz valamilyen kapcsolatot. Szabédi László (1907-1959) a tanára volt a Bolyai Egyetemen, Gaál Gábor (1891-1954) a lapszerkesztésben a Korunk című folyóiratnál elődje, Szilágyi Domokos (1938-1976) a nemzedéktársa, barátja. Az asszociációk lánca összemoshatja a “tiszta” tényeket, ám ez nem ellentétes a szerző szándékával, minthogy jelenségeket, egy hosszabb korszakot akart körüljárni, nem életrajzokat írni.” (Kántor Lajos)