Knezic Károly tábornok, a szabadságharc horvát vértanúja

“Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkedni valónk nincs” – írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait, s fogságban írt leveleiket közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és a szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője. Önálló életrajzi köteteik nem jelentek meg a közelmúltig. Ezt a hiányt pótolja a Line Design Kiadó vértanúkat bemutató sorozata. Az újabb kötetből a történelem iránt érdeklődők a horvát származású vértanút, Knezić Károlyt ismerhetik meg. Horvát határőrtiszti családból származott, akinek testvérei és egyik nagybátyja is a cs. kir. hadseregben szolgáltak. Bátyja, József elesett 1848. április 8-án Észak-Itáliában a piemontiakkal vívott goitói ütközetben. A magyar oldalon harcoló alakulatát elhagyó öccsével, Jánossal pedig ténylegesen is szembekerült Buda ostrománál. Knezić Károly a 34. (Porosz herceg) gyalogezred III. zászlóaljának tisztjeként csatlakozott a magyar szabadságharchoz. Egri származású felesége, Kapitány Katalin révén személyesen is kötődött Magyarországhoz. Az 1848 őszétől felívelő katonai karrierjében sikerek és kudarcok egyaránt előfordultak. Legnagyobb sikere a Dunától délre elhelyezkedő ellenséges ostromsáncok elfoglalása volt az 1849. április 26-i komáromi csatában. Ezért előléptették tábornokká, s Damjanich János után ő lett a III. hadtest parancsnoka. Ebben a beosztásban azonban kudarcot vallott az 1849. júniusi Vág menti küzdelmekben. Leváltása után is megmaradt aktív szolgálatban. Nem sodródott az eseményekkel, hanem tudatosan állt ki a magyar ügy mellett. A Buda ostrománál fogságba esett horvát tiszteknek azt mondta: “…rossz ügyért harcoltak, amelyért Önöknek az osztrák császár rosszul fog fizetni”. Személye méltó arra, hogy az eddigieknél jobban része legyen a nemzeti emlékezetnek.