Kisebbség és kétnyelvűség

 A kötetben a szerző a kétnyelvűséget szociológiai perspektívából közelíti meg, empirikus kutatásai alapján. Szemléletmódjában megpróbál egyensúlyt teremteni a kisebbségi nyelvhasználat jellemzőit alakító társadalmi meghatározottságok, valamint az emberi magatartás dinamikája között, ráirányítva a figyelmet nemcsak a társadalmi kényszerekre, hanem a nyelvhasználat szabadságára is, amely kisebb-nagyobb mozgásteret mindig felkínál az egyénnek és a (kisebbségi) nyelvet használó közösségnek egyaránt. Egy kisebbségi nyelv esélyeit nagymértékben meghatározza beszélőinek strukturális helyzete egy adott társadalomban. A szerző ebben a társadalomszerkezeti kontextusban tárgyalja az iskola- és pályaválasztás kisebbségi dilemmáit, a tannyelvi folytonosság – szándékolt és nem szándékolt – következményeit, a munkaerő-piaci stratégiák nyelvvel összefüggő vonzatait, az anyanyelv és az államnyelv presztízsét érintő (tudás)szociológiai sajátosságokat, valamint a kétnyelvűség és a kisebbségi identitás közötti kapcsolatok specifikumait. Munkaerő-piaci szempontból a nyelveket gyakran állítják be az „érvényesülés” eszközeként. Jelen elemzés bizonyítja, hogy a nyelv és társadalom közötti viszonyrendszer ennél jóval összetettebb; kulturális, szimbolikus és szociálpszichológiai vonzatai ugyanis jelentős szerepet játszanak az egyének és közösségek nyelvi habitusának formálásában. A nyelv és a társadalom viszonyát illetően a szociológiai perspektíva a nyelvnek a társadalmi valóságot formáló erejét veszi górcső alá. A társadalmi valóságteremtés azonban nemcsak a hatalom nyelvére vonatkoztatható: minden nyelv valóságot teremt maga köré – ha választják, ha használják.