Kétségek múzeuma

A kétség a nyelvben van, és a vers növekedni kezd általa. Az én és a másik viszont e múzeumban egymásba kapaszkodó árnyak hasonmásai, fényképek sötét foltjai lehetnek csak, mert ha a megszólítás mozzanata egy-egy múltbéli helyzet felé sodorja is a befogadót, a létezés számtalan alakja tolakszik elébe. Figyelemelterelő tájékozódási pontok ezek, amelyek közt hol a káoszelmélet, hol a mágikus gondolkodás teremt kapcsolatot. A váratlan asszociációkkal és az elhallgatásokkal is a dolgok mögé mutatnak, megfeleltetésekre és hasonlóságokra építkezve visznek előre Nagy Tímea választékos mondatai. Az érzelmi viszonyok mintegy kiszerveződnek a létezők közti kapcsolat kutatásának szintjére, a képalkotásba és a gazdag szókincsbe, amely leginkább a természeti jelenségek és az
élőlények felidézésekor érezhető. Trópusi növények, különleges és közismert állatok népesítik be, váratlan történések lendítik előre e sorokat, és gyakran a tárgyak is aktív cselekvőkké válnak. Ez a megszemélyesítéseket kedvelő költői nyelv arra késztet, hogy próbáljuk alárendelni magunkat a világ – versekben megmutatkozó – önműködésének.
(Áfra János)