Kérés(z)

Az összpontosítás és az utalás kettőssége lehetne Széll Anita új verseskötetének értelmezési szempontja.Az egyik jellemző tehát az észrevevés, felismerés vagy egyszerűen csak névadás révén. Lázadó felismerések is provokatív verssorokban. Milyen a vér íze? – fogalmazódik meg az olvasóban a kérdés a titokzatos Keringő szövegét fejtegetve, vagy az, hogy a szerelem lényege az önszeretet lenne? (Narcisszosz visszhangja).A megfigyelés precizitása, egyszersmind valami ösztönös veszélyérzet rejlik az olyan mondatban, hogy „dió pattan a sínre” (Fegyelem), de a veszély csodaszerű elhárulása is. A játékosság a természeti környezet ámulatra méltó működésével is kapcsolatos, tömegvonzás, rugalmasság, szín, folytonosság (halhatatlanság?) gondolatai sűrűsödnek a dinamikus képben. Másrészt a felszínesség, a látszatvilág, a rutin, az üres formák elleni lázadás szándéka ragadható meg a külsőleg mégoly szabályos sorokban, strófákban is. Vannak itt a (személyközi viszonyokból, társadalmi programokból vagy szólamokból való) kiábrándulás hatásait mérlegelő vagy jelző versek: a Rigmus a kötelező (társadalmi) alkalmazkodás nyomasztó eredményeit jelzi, az „ábrándokból ábrándulok” sor a Mehr Licht! (Több fényt, vagyis több értelmet) című vers egy felfordult világ elidegenítő következményeit jelzi. A figyelem folyton azért befelé (a nehezen kimondható felé) és a nyelv, a nyelvek felé is irányul. A nyelvismeret kincs; a közvetítés a (kulturális) kapcsolatteremtés – de a személyközi viszonyok javulásának reményét is hordozza a Fordítás című költemény szerint is:egyszerre szóltöbbféle lélek.                                                                                                                            Egyed Emese