Keménykalap és krumpliorr

A háttérben a fákra szögelték az oroszlános plakátokat. Nagyon félelmetes látvány volt, ahogy lengedeztek a fatörzseken: mintha a dzsungelből pislogna elő egy oroszláncsorda! – És mi lesz a közönséggel? Lesz egyáltalán közönség? – Mi kiragasztottuk a plakátokat! – mondta Karcsi a fára csomózott kötélen lógva, mint a levegő ördöge. A kis Rece a krumpliorrt babrálta, úgy hallgatta a beszélgetést. “Az ám, közönség nélkül semmit se ér az egész! Hiába jön ki a tévé, csak lebőgünk!” – mondta magában. És mint mindig, ha válságosra fordult a helyzet, most is támadt egy ötlete. “Elég vakmerő!” – minősítette magában morogva az ötletet, éppen ezért nem is mondta el senkinek. Vagy sikerül, vagy nem. Elég, ha akkor tudják meg, ha sikerül!